Nélküled

Nélküled

Nélküled semmi vagyok..
Csak az üresség hatol (át)
Amit senki nem tölt be,
Mert szívem tied örökre!

Még(is) a testem hiánytalan,
Lelkem üres, esetlen.
S én esztelen kereslek
Téged a hiányomban.

(De) sehol nem talállak.
Távoli képek.. Csak nézlek
akár a hold ha jön a nap,
Elbújva, szeretlek téged!

Halhatatlan

Halhatatlan

Mért félsz a haláltól,
ha az élet nyomorít meg?
Mikor egy disznó ól,
mit életnek neveznek...
 
És a tetején a kereszt
túlvilági léttel fenyeget,
S alatta a disznó...
Moslékot etet veled!

Lelkünk nyelte el a nagy hazugság,
miszerint létünk nem örök fogság!

Hiába

Hiába

Véres a múlt, kilátástalan a jövő,

Fáj a fejem, és a világvége nem jő(n)!

Szaros a jelen,

Ettől van hányingerem...

Írhatnám tovább hogy : blablabla,

De (inkább húzok a picsába!)

Úgyis minden hiába!

Csillagom

Kopogj babám csendesen,

Emléked mellett virrasztok..

Kiszínezted életem,

Most rajzolok egy csillagot.

(Majd) fényével titkon csókol,

Arcod simítsa sugara.

Édes napom, csillagom..

Gyimes tündöklô aranya.

Kopogj babám csendesen,

Emléked mellett virrasztok..

Kiszínezted életem,

Fogadd el piciny csillagom.

Kép

Kép


A parton még ott áll a lány ...
A vizet tekinti némán,
     Míg gyönyörû arcát könnytôl mossa a szél ...
Keserû szeme sarkából
Reményt vár a víz fodrától,
     Távoli szerelmét várja vissza míg él ...
Lelkébe olvadt a magány,
Ott hagyta ôt párja árván,
     De várja mindig és amíg lehet remél ...

Búcsú levél egy mackónak

Búcsú levél egy mackónak

Talán kidobtak már rég..
Lent, szemétben heversz,
és várod gazdád felvegyen
majd magához öleljen, még
egyszer az életben...

Talán már leszakadt kezed ..
De tudom,szívem így is öleled!
Minden piciny reményem
Ott volt szörmés kezedben..
Köszönöm neked..

Talán majd felvesznek,
és visszavarják kezed.
Kezedben tartasz más szívet
És az én szívemet
Elejted..

Talán majd eltörik végleg..
De az én törött szívemet,
Örzik az édes emlékek,
Mit a lány gerjesztett.
S adott nekem…

Requiem egy àlomért

Requiem egy álomért

Elmosott partomon …

Huszonkét évemet feladom.

Hinnék én még vakon,

De inkàbb magam eladom!

Eladom a múltam, jövőm

Emlékek akàr a vízözön

Mossàk el a reményt

És minden emberi erényt.

Minden szava a vilàgnak,

Üvőlt rabszolgák árjának

Hazudva múltat, s jővőt

Javakért hazúgsàgot őlt!

Hinni lehet, de mibe?

Minden elvész a semmibe.

Magam állok , magam előtt

Eladok minden esztendőt!