Requiem egy álomért
Elmosott partomon …
Huszonkét évemet feladom.
Hinnék én még vakon,
De inkàbb magam eladom!
Eladom a múltam, jövőm
Emlékek akàr a vízözön
Mossàk el a reményt
És minden emberi erényt.
Minden szava a vilàgnak,
Üvőlt rabszolgák árjának
Hazudva múltat, s jővőt
Javakért hazúgsàgot őlt!
Hinni lehet, de mibe?
Minden elvész a semmibe.
Magam állok , magam előtt
Eladok minden esztendőt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése