Sav marja már torkom a reménytől,
Lélegzetem is füstbe temetem,
Vérem szennyes gondolatot
szállít:
Üres a lelkem...
Elfáradtam, és megtört az élet
Egy ablakon át néztelek téged
Amíg távolodtál azt ígérted:
Majd minden jó lesz..
Mára maradtak nekem a képek,
És ahogy telnek-múlnak az évek,
Látom miként az önjelölt sorsom
Karmos kezével karcolja az égre
Hullócsillagom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése