Fáradt tudatom peremén játszó,
És édes délibábként átmászó
Kis fekete tündéri boszorkány,
Ne hagyj kérlek szépen ily’árván!
Lelkem tükrében te vagy az emlék.
Emlék.. és bennem minden él még.
Az örök tűz nem alszik ki könnyel
Eltakarom mindig álomköddel...
Behunyt szemem nem nyitom még ki,
Maradj még tudatom peremén , itt
Nem számít h álom vagy valóság
Egy pillanatnyi kecses boldogság.
Ha mégis álmomból felébredek
És játékos tudatomnak hiszek,
Kizöldűl a zord , rideg valóság..
Rájövök, emléked édes fogság...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése