Kép

Kép


A parton még ott áll a lány ...
A vizet tekinti némán,
     Míg gyönyörû arcát könnytôl mossa a szél ...
Keserû szeme sarkából
Reményt vár a víz fodrától,
     Távoli szerelmét várja vissza míg él ...
Lelkébe olvadt a magány,
Ott hagyta ôt párja árván,
     De várja mindig és amíg lehet remél ...

Búcsú levél egy mackónak

Búcsú levél egy mackónak

Talán kidobtak már rég..
Lent, szemétben heversz,
és várod gazdád felvegyen
majd magához öleljen, még
egyszer az életben...

Talán már leszakadt kezed ..
De tudom,szívem így is öleled!
Minden piciny reményem
Ott volt szörmés kezedben..
Köszönöm neked..

Talán majd felvesznek,
és visszavarják kezed.
Kezedben tartasz más szívet
És az én szívemet
Elejted..

Talán majd eltörik végleg..
De az én törött szívemet,
Örzik az édes emlékek,
Mit a lány gerjesztett.
S adott nekem…

Requiem egy àlomért

Requiem egy álomért

Elmosott partomon …

Huszonkét évemet feladom.

Hinnék én még vakon,

De inkàbb magam eladom!

Eladom a múltam, jövőm

Emlékek akàr a vízözön

Mossàk el a reményt

És minden emberi erényt.

Minden szava a vilàgnak,

Üvőlt rabszolgák árjának

Hazudva múltat, s jővőt

Javakért hazúgsàgot őlt!

Hinni lehet, de mibe?

Minden elvész a semmibe.

Magam állok , magam előtt

Eladok minden esztendőt!

Magány

Magány

Fáradt tudatom peremén játszó,

És édes délibábként átmászó

Kis fekete tündéri boszorkány,

Ne hagyj kérlek szépen ily’árván!

Lelkem tükrében te vagy az emlék.

Emlék.. és bennem minden él még.

Az örök tűz nem alszik ki könnyel

Eltakarom mindig álomköddel...

Behunyt szemem nem nyitom még ki,

Maradj még tudatom peremén , itt

Nem számít h álom vagy valóság

Egy pillanatnyi kecses boldogság.

Ha mégis álmomból felébredek

És játékos tudatomnak hiszek,

Kizöldűl a zord , rideg valóság..

Rájövök, emléked édes fogság...

Törés

                                                                                 Törés


                                                                    Szavaimból ömlik a nyál ...
                                                                        Ember vagyok .. fáj ...
                                                                  Ellep a keresztes mocsár.
                                                                   Utolsó szavam a világ végén
                                                                      Távol az éden szélén
                                                                  Vérrel festem a zárt kapura
                                                                    Sors..ne mosolyogj!Soha!
                                                                        S "habár fölül a gálya
                                                                         és alul a viznek árja  
                                                                          Azért a viz az úr. "
                                                                         Morális isten talán 
                                                                       Majd , morált tanul...
                                                               S emberi létem bármennyire fáj 
                                                                 Nem bûvöli hazug isteni báj!

Vihar

Vihar

Értem sírnak a szelek,
Könnyeznek, süvítenek.
Kárhozottan tombolnak,
Mert szívem adtam egy kígyónak!

Bíborban és vérben
Hever lent a mélyben,
Kicsavarva, haldokolva
Mégis kész akarva !

Ha majd egyszer,
Visszajössz és egyben
Kapok még egy részt
belőle mi dobogna.. már kevés !

Mégis a kígyót akarom
S szívem is neki hagyom
Nála van legjobb helyen
Elég látnom néha nevessen...
És valakit szeressen!

Happy?

  Happy?

                                                          Egyszer volt , hol nem volt
                                                              Erdő szélén sötét  tó,
                                                               Közepén egy kis vár
                                                             Benne élt a békakirály.

                                                           Sej, nagy volt a bánat mikor
                                                           Békalány ottragadt a parton.
                                                        Átváltozott , lett belöle királylány
                                                          Ott maradt a parton árván .
                                                           
                                                    Szép számmal jöttek a békahercegek,
                                                Megcsókolják,átváltozik és újra kékek az egek.
                                                         De a békalány királylány maradt.
                                                            Így örökre a parton ragadt.

                                                               Arra járt a szőke herceg
                                                           Nyomban szerelembe is esett.
                                                              Megcsókolta a királylányt,
                                                                 Így lett újra békalány.

                                                                   Visszaugrott a tóba ,
                                                          De szíve megszakadt nyomban
                                                               Parton ragadt egészben  
                                                      Örökre szenvedni fognak mindketten!

Képek és idô

                                                                   Képek  és idő

                                                       

                                                                     Szél leszek ...

                                                            Kellemes nyári estén ,

                                                          Gyengéden érinthesselek .

                                                                     Nap leszek ...

                                                              Hideg téli napokban,

                                                           Tested simogathassam.

                                                                     Szél voltam ...

                                                              Süvítettem  , fújtattam 

                                                      De nem sikerült közelebb kerüljek .

                                                                     Nap voltam ...

                                                           Téged látván ragyogtam

                                                     De borús lett körülötted minden .

                                                           Most semmi nem vagyok ...

                                                               S az üresség áthatol ,

                                                              Amit senki nem  tölt be

                                                    mert a szívem neked adtam örökre!