Álom

Álom

Színesen fest az alkony,

Néha mikor elalszom.

Leteríti szemeimet,

S festi a színes képeket.

Zöldet, sárgát, kéket,

Mind-mind nagyon szépet.

Köszönöm hogy látom.

Imádlak te álom.

Ne lássak mindig feketén és fehéren,

Ha már úgyis minden reggel felébredek..

Mert mindig felébredek,

S nehezen alszom el..

5611

Bohóc ha-lál ha lét-e(s)zik
(5+6=11)

Nem is az a baj,
Hogy egyedül vagyok,
Inkább hogy elfeledtem az illatod.

Nem is az bánt már,
Hogy nem vagy az enyém,
Csak az arcod néha-néha nézhetném.

Nem is az a baj,
Hogy én majd meghalok,
Hanem hogy már rég nélküled haldoklok!

Ha elolvad

 Ha elolvad

Ha elolvad a hó,

És felsüt majd a nap,

A tavaszi szellő

Új reményt fakaszt!

Az arcomra fagyott sót

Mossa tavaszi zápor,

S köpönyeget vetek majd

Az útnak porából…

Új életem tán’ meglelem

Tán’ lesz nekem új életem…

Reménytelen szerelem

Reménytelen szerelem

Oh hölgyem, mit is képzeltem?
Hisz’ mosolya oly’édes
Számomra fizethetetlen…

Mit is adhatnék én önnek?
Még ha’tán kellenék is
Az agysejtjeim megölnek…

Egy elnyomott cigaretta
Félig-meddig elszívva,
Az életem szimbóluma…

Bámulom gyönyörű arcát
És belélegzem néha,
Hajának nektár illatát.

Babócának

Babócának

Kialudt minden gyertya..

Elfùjta a szél.

S egy pillanatra a

Szemed mindent elmesél..

…

Gyerek lennék

és te is légy az!

Csak játszanék es játszanèk,

Csak veled játszanèk..

Neked adnán a tízoraim felèt,

és ha látnám hogy nekem mosolyogsz

Azonnal hős lehetnék…

Ehhelyett itt motyogok…

Lehetnék a hős ,

és te a királylány.

Megvédenélek mindentől

S Csak boldogan játszanánk.

Lennèk gyerek

Labdázhatnèk veled

Tisztán, öszintén

Önfeledten..

De akkor is szerelmesen!

Hisz téged szeretni jelent mindent,

Adtál egy cseppnyi életet..

Áldozat

Áldozat

Mások élik az életem.

Hideg, borùs decemberen.

Kialszik az első gyertya

(s) dalra fakad egy pacsirta

Mélyen egy koporsóban…

Elénekli helyettem

A sok szart amit lenyeltem.

Kitépték a szívemet

S téptem én is eleget.

De mostmár megölök minden verebet!

Feledés

Feledés

Most fázik a lelkem,
Nem melegíti többé
Csalfa, vak szerelem!

Bánatomba fagyva
merülök lassan alá
a magány mocsarába.
De lelkem oly üres,
És a mocsár meg sűrű,
Fenntart magamban az üreg.

Vedelek,keresek,temetek...