5611

Bohóc ha-lál ha lét-e(s)zik
(5+6=11)

Nem is az a baj,
Hogy egyedül vagyok,
Inkább hogy elfeledtem az illatod.

Nem is az bánt már,
Hogy nem vagy az enyém,
Csak az arcod néha-néha nézhetném.

Nem is az a baj,
Hogy én majd meghalok,
Hanem hogy már rég nélküled haldoklok!

Ha elolvad

 Ha elolvad

Ha elolvad a hó,

És felsüt majd a nap,

A tavaszi szellő

Új reményt fakaszt!

Az arcomra fagyott sót

Mossa tavaszi zápor,

S köpönyeget vetek majd

Az útnak porából…

Új életem tán’ meglelem

Tán’ lesz nekem új életem…